Nemrég nézegettem egy-két deszkás videót amit nyáron forgattak. És megcsapott az az érzés. Tudom, ez nem pont jó de én vidáman emlékszek még a teleizzadt pólómra, amit feszítővas (a kezemre gondolok) nélkül nehéz lett volna levenni. Én már most (és szerintem nem csak én vagyok ezzel így) vissza, vagy éppenséggel előrepörgetném az időt.
Visszasírom a sátrazásokat, az éjjeli dumálásokat és persze nem utolsó sorban az estébe nyúló deszkázásokat.Most meg is érkeztünk a lényeghez.
Mi a jó a deszkázásban? Hát...én csak a magam és a társaságomból tudok gondolatokat meríteni. Ami mindig szóba kerül az a "menni és meglátni" effektus, amikor is egy adott helyen egy-két baráttal nekivágsz a "nagyvilágnak".
Nincs annál jobb amikor fél vagy akár két órát is gurulgatsz mire megtalálod a "megálmodott helyet".A türelem rózsát terem, szokták mondani. De itt szó sincs a türelemről, hiszen addig is gurulsz és addig is tömitek egymás szájába a szavakat. Magyarul nem unatkoztok.
Nem muszáj profi gördeszkásnak lenned hogy jó érezd magad közbe. Én sem azért kezdtem el deszkázni mert azt hittem, hogy én leszek a következő Bam Margera vagy Tony Hawk, és ha még nem elég akkor Rodney Mullen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése