It's rite? SPRITE!

Az esőellenes megmozdulásom nem tette meg a kellő hatást, így nincs ihlet. Úgy érzem most jött el az idő, amikor az elfeledett terveim egyikét valóra válthatom.
Ez pedig a Sprite-nak való köszönet féleség. A Coca-Cola Company tagja rengeteget segített az underground kultúrának. Versenyeket szervezett, vagy támogatott, sőt néha még a deszkázás és a bicajozás érdekében képeket is kreált.

A cég végignézhette, ahogy a bölcsis, kis OSG-ból egy talpig szőrös férfi lett. Ezen kívül támogatta még az Offline Music Festiválokat, amik a Dürer-kertbe kaptak helyet. Az Offline néhány rovatánál is helyett kapott az It's Rite! logó, mint például a Hallgatni arany, és a Csináld utánam! Az Action Dayz egyik támogatója volt. Ezen a rendezvényen helyet kapott a deszkás, bicós és a rapperek tarsadalma.

Ő szervezte a Kun Ádám és Barátai tour-t ami egy barangoló cirkusz volt, a sportágak legprofibb és a zenélés legjobb mestereivel az élen. (Plusz még néhány hos-tes...)
A szerintem legkiemelkedőbb ötletük a Shot of the Ride volt, amiben mindenki megmutathatta magát a világhálón és akár győzhetett is.

Amit a szülők nem érthetnek...

Egy szülő sosem láthat bele teljesen a gyereke(i) gondolataiba vagy az érzelmeibe. Ez szinte törvényszerű, hiszen senki sem szereti a legféltettebb titkait, érzelmeit megosztani másokkal.
Bár azért vannak kivételek...
Néha akárhogy ordítasz, vagy bármilyen jó minőségben használsz mimikát ezt soha nem venné észre senki: kötődés valamihez
Ez most nem konkrétan nem egy emberről se többről beszélek.
Csak egy sima tárgy, mondjuk a cipő, a ceruza, vagy a deszkád kedvenc tartozéka. És bárhogy is néz ki, bármilyen is a szaga, bármi baja van, az a tiéd, a lelked egy része, amit ha kitépnének egy ideig óráig fájni fog de biztosan nem életed végéig.
De az a pár perc fél óráig is eltarthat.
Ez nemrég velem is megtörtént. Az Airwalk cipőm került kidobásra ítélve. Akárhogy is dugdostam, anyám mégis megtalálta, és rajta a lyukat, ami sokat nyomott a lábvédő kukába landolásának esélyein.
Akárhogy is mondtam, hogy az még jó lesz valamire és eddig ez a legjobb, amiben deszkáztam, nem lett semmi haszna. Én érveltem, anyám cáfolt. Sajnos nem én nyertem...
A cipő rejtélyes módon eltűnt.

Ezután a szobámba ballagva visszaemlékeztem azokra az időkre mikor még az 5o-át gyakoroltam benne, és rájöttem bármi lett is a cipővel, a "szívembe" örökre megmarad gondolata.