Egy hajléktalannak nincs nagyon helye az "ürítéshez", ezért oda pakol, ahova tud, melléktermékük megtalálhatók a gördeszkapályákon is.
Itt kerül szóba a szemetelés. Ezzel saját magunk ellen teszünk, hiszen abban tapicskolni, és deszkázni nem a legkellemesebb dolog.
Magyar földön pályáknak is van ilyen téren bajuk. A flakonok százával fekszenek az elemek alatt, mellett, felett, mögött...igazából mindenhol. De nem csak ezek a műanyag vackok. A csokipapírok, cigicsikkek, dobozok is invázióba kezdtek. A kukákból hetente jó ha van egy, de az is teli. Így marad a pálya szélére és az elemek alá való besöprés.
Itt Magyarországon a szemét kukákba való landolása komplikált, míg Horvátországban a szemetesek 5 méterenként várják az bele valókat.
A másik különbség a pályák mérete, anyaga és minősége. Itthon egy 3x3x1.2 m-es méretű piramis már nagynak számít, míg Angliában egy kisebb és rosszabb elem 5x4x2 m nagyságú. Nagyobb piramishoz, nagyobb gyorsító, nagyobb gyorsítóhoz nagyobb negyedív kell. Ez egyfajta láncreakció. A nagyobb elemeken a gyorsaság miatt stabilabban kell állni, és ha stabilabban állsz pár nap alatt betanulsz egy trükköt.
Míg a hunoknál a pályák nagy része (99%, az 1% a bronzöntő pool) rétegelt falemezből, és tanyabike minőségű fémből áll, ami gyorsan szétjön. (A rétegek leválása miatt egyre nehezebben menetelsz át az elemeken.
)Addig ez külföldön másképp van. Ott a csiszolt! beton dominál, ami strapabíró, de ha elesel kicsit keményebbnek érzed a talajt, viszont legalább nem meg szálka a kezedbe.
A külső országokban az igényes pályák nagy részét nem az állam tarja fenn így fizetősek. Emiatt a deszkások deszkázni mennek nem pedig lődörögni.
Itthon jó pályák hiánya miatt mind a -talán- huszonvalahány pályát az állambácsi csinálta. Ezért -szerencsére- ingyenesek (bár a minőségen meglátszik) így bárki csak úgy bemegy és leül és beszél és ül. Ja, és foglalja a helyet.
A lényeg: Míg Magyarországon nem lesz a becsületes szervezte, ami nem csak a markát tartja, addig mi is csak a markunkat tartjuk egy valamire való pályáért, amihez nekünk is hozzá kell tennünk a mi részünket.
