Na(!), de hagyjuk is a mesét.
Az egész úgy kezdődött, hogy ezen a héten hétfőn elhatároztam a legjobb haverommal (blog másik szerkesztőjével, hogy valamelyik nap (természetesen Szombat vagy Vasárnap) körbejárjuk a várost spot-okat keresve, és úgyis régen voltunk együtt deszkázni. (Két legyet egy csapásra!) Szerencsére Pénteken se volt suli.
A nap nekem 5:19 kor kezdődött. Ezt betudhatjuk annak is, hogy izgatott voltam az időjárás
miatt, ugyanis az időjárás jelentő nem éppen verőfényes napsütést ígért és mert korán kelő típus vagyok. Így hát összepakoltam azt ami kellet és már indultam is. A találka 9-re volt megbeszélve a parknál, amiből aztán 8:45 lett. Sok trükk született, de a tegnap esti eső miatt a pálya vizes volt, így hát ez ökörködésünk célja lett. Majd a Fő-utca helyett a Mc-Donalds csodás lépcsőit kaptuk lencsevégre, amit egyébként legalább 10-szer kellet újra levinnem őket, hogy végre normális és viszonylag szép képet tegyünk a "kis" szemetek elé. Aztán a Plaza parkolójához mentünk ahol pedig 2 méteres szintet lehetett leugra-bugrálni. (évekig el tudtam volna ott ökörködni) Majd csatlakozott hozzánk egy nagyon jó barátunk, aki a már a kommentekből megismert Anonymus (Hermann) akiről kiderült, hogy egész végig minket keresett. Később visszamentünk a parkba, ahonnan aztán kedves Anonymus barátunknak el kellet köszönnie 
tőlünk, ugyanis neki ebédre haza kellet hogy érjen. Erről jut eszembe... Korgó gyomorral félig-meddig megfagyva és csurom vizesen mentünk a már imént említett Mc-Donalds-ba, hogy megtöltsük a mi "kis pocinkat"... Már nem annyira fázva és félig megszáradva nekivágtunk a Fő-utcának, ahol aztán újra a lépcsőket próbáltuk levinni több-kevesebb de inkább kevesebb sikerrel. A tovább menetel közben egy "ismeretlen" látott meg minket aki megkérdezte (természetesen deszkával a kezébe) hogy hol lehet találni jó spotokat. Ezen eltönprektem hogy hála Istennek vannak még olyan emberek rajtunk kívül, akik ilyen időbe deszkáznak. Egy közeli csúszkálós helyre igyekeztünk. Én azért, 
hogy csússzak, a barátom pedig hogy üljön. Ezt a k kettőt össze tudtuk kalibrálni (ő ül és fényképez, én csúszok) A későbbiekben a CSiky Gergely Színház parkjába lévő lépcsőkre akartunk rátekinteni, viszont mire odaértünk nem volt erőnk járni se. Így végződött a délutáni csavargás (9:30-14:30).Mikor haza értem az első dolgom az volt, hogy jegeljek.
Én is ott voltam
VálaszTörlés